A hátrányos helyzet és a társadalmi leszakadás elsősorban nem oktatási-nevelési probléma, azonban a társadalmi kirekesztettség elleni fellépésnek az oktatás az egyik legfontosabb terepe: a nem megfelelően méltányos oktatás már az indulásnál megalapozza az egyenlőtlenségeket, illetőleg képtelen ellensúlyozni a tanulók szociokulturális helyzetéből eredő hátrányokat. A hátrányos helyzetű gyermekek nevelését segítő kezdeményezéseknek ezért nemcsak az esélykülönbségek csökkentését, hanem az előítélet-mentes, befogadó társadalom kialakítását is célul kell kitűzniük. A gyermekek között nem szelektáló, gyermekközpontú, korszerű, differenciált pedagógiai formákat alkalmazó köznevelési intézmény teremthet esélyt a társadalmi integráció eléréséhez.